Jó napunk volt ma.. bár reggel kiderült, hogy a szomszéd kutyája összekarcolta a kocsim motorháztetőjét, merthogy ugróasztalnak nézte az éjjel... volt ebben két csendestársa is, mert a saját kutyák egy büdös szót nem szóltak, hogy: "hé! kint ugrál egy lökött kölökeb"... pedig minden eseményt jeleznek.. hát ezt nem... Majd kocsikáztunk egész délelőtt a dolgunk után... szegény Emberemnek még a hétvégén sincs pihije, és még a vállát is meghúzta. Azt hiszem ő a tökéletes pasi, 8 hónapja vagyunk együtt, és teljes az összhang, imádom, de mivel eléggé elfogult vagyok vele kapcsolatban így nem tudom megítélni kívülről... de anyámék is szeretik, még az ex-em is csípi (bár az ő véleménye nem mérvadó).
Most látom, h megint lesz valóvilág... hát hurrá, alig vártam, meg hogy engem várnak.. engem aztán várhatnak öreg vagyok én már bohócnak... de legalább megint lesznek friss cölöpök, mert már lassan kifogyunk belőlük... meg már nem izgi a Lázár csaja, meg már szegény Daróciról sem lehet lassan lehúzni több bőrt... még van a Jimmy.. de oszt kifújt, legalább is az anyámnál látott bulvárújságok címlapjáról ezt gondolom...
Nah most bezzeg ugat a "dög" gondolom macska lehet kint, vagy sün, vagy tücsök, béka, akármi... de leginkább macska lehet. Ha jönne valaki más lenne az ugatás, pláne hogy akkor a nagy is beszállna a házőrzésbe.. ő tényleg csak okkal ugat, a kisebbiknek érzékenyebbre van állítva a riasztója. Mint régen a szomszéd kocsijának... minden nagyobb szélben elkezdett visítani, ma már ezt kiküszöbölték, gondolom őket is zavarta az éjjelente ok nélkül elkezdődő szirénázás.
Nem is esett még rólunk szó, nagy vonalakban: butapesten élek, van két gyermekem, párom, két kutyám, macskám, két kecském, négy tyúkom, nem élek anyámmal, nincs babettám, viszont szerelmes vagyok. Meg boldog. A népes család előnyét én is élvezem, mindig történik valami, bár néha jó lenne kicsit unatkozni... Imádjuk az állatokat, és szeretem, hogy nem csak én látom az egyéniségüket, hanem a család többi tagja is, jó dolog esténként, a gondolataikat "szinkronizálni" jókat szoktunk szórakozni a tyúkok közismert butaságán (és tényleg azok, bár van köztük egy okosabb) a kecskék hízelgésén, a kutyák lelkesedésén, és az én kicsit mamlasz macskám viselkedésén. A párom még a kapcsolatunk elején azt mondta nekem, hogy :"Tetszik az hogy az állatkáid ilyen nyugisak" Akkor még csak az alap állatok voltak a háztájiak még nem, ők már közös szerzemények. Egyik kutyám a nagy egy leonbergi, méltóságteljes, hihetetlenül nyugodt, megbízható imádni való nagy állat, fölöslegesen nem mozog első ránézésre lusta, majd másodikra is... de ha séta vagy úszás van akkor kibújik belőle a kölyök, és szaladgál, jön-megy, meg télen is viszonylag fürge bár amikor az esős-vizes kutya odabújik akkor az elég hűvös élmény. A másik kutya egy hiperaktív keverék....
